Még nyár elején röppent fel a hír, miszerint egy ukrán oligarcha kerítést építenez ország Oroszországgal közös határán, ráadásul ha kell, privát forrásokból. A kissé nagyzolósnak tűnő ötletet a bizonságát és területi szuverenitását féltő ország vezetői mára úgy tűnik, ha kissé más formában is, de kezdik magukévá tenni, már az ukrán miniszterelnök is erről beszél. Arszenyij Jacenyuk a héten nyilatozott egy tényleges határ kiépítésének szükségességéről a két ország között, sőt, Twitter oldalán is megemlítette A Fal néven futó projektet.

A közös határ közel 2000 kilométer hosszú, így egy megfigyelőrendszerekkel kiegészített, és teljes hosszúságban elnyúló fal igen jelentős költséget jelentene még akkor is, ha Kolomojszki ötletét követve adományok, és privát pénzek is segítenék az építkezés költségvetését.

A kenyai parlament legfiatalabb tagja, a 26 éves Kinoti Gatobu nyílt levélben fordult Uhuru Kenyatta elnökhöz, kérve, az ország jövője és biztonsága érdekében építsen kerítést az ország Szomáliával közös határán. Saját életéből vett példák sokaságával bizonyítja, hogy az egyszerű kenyai állampolgár életét milyen mélységben fenyegeti a szomszédos országból a határon átívelő terrorizmus és esztelen öldöklés.

Állam nélküli állam

Ha kudarcot vallott vagy bukott államokról beszélünk, a legkézenfekvőbb példaként rendre Szomália kerül elő. Az ország 2012-ben felállított, immár nem átmenetinek tekinthető kormánya sem volt képes ellenőrzése alá vonni az ország területét, se a biztonsági helyzeten, se az életkörülményeken nem tudott érdemben változtatni. A belső harcok és a korrupció a lehetőségét is aláásta a komoly változásnak, mára a kezdeti optimista hangok is elhallgattak. Az ország nagy része még mindig az elképzelhetetlenül alacsony szegénységi küszöb alatt él, azaz kevesebb mint napi egy dollárból igyekeznek fenntartani magukat. Oktatás, egészségügy, igazságszolgáltatás, nemzetgazdaság - csupa nem létező fogalmak. A lakosság 80 százaléka analfabéta, a születéskor várható élettartam alig 50 év, és ismét komoly éhínség ütötte fel a fejét.

Bangladest minden oldalról körülzárja India. A kis myanmari határszakaszon szintén kerítés van.

A legújabb hírek szerint India a Bangladessel közös határain elkezdi kiépíteni az eleddig csak Szingapúr által alkalmazott, vízbe telepített kerítésrendszert is. Szingapúr a tenger felől érkező bevándorlókat akarja feltartóztatni, India számára pedig ez lehet a megoldás az eddig lezáratlan csatornarendszerekre, egyéb vízi határszakaszokra, folyótorkolatra, valamint a közös tengeri határokra. A bangladesiek Indiába való átjutásának megakadályozását fontos projektként kezeli az ország, ám a szeparáció eddig inkább drámákat, mint komoly eredményeket hozott.

Hiába az izraeli figyelmeztetés a támadások előtt, a gázaiaknak nincs hova menniük. A területet egy oldalról a tenger határolja, többi oldalát pedig jó ideje kerítések zárják körül, a hivatalos átjárók mindegyike zárva, nincs kiút. A Hamasz elleni támadások során elkerülhetetlen, hogy az egész civil lakosság is szenvedjen.

Gáza területe 360 négyzetkilométer, Egyiptommal 11 kilométeren, Izraellel 51 kilométeren határos. A 2014-es becslések szerint több mint 1.8 millió ember lakja, a népsűrűség több mint 5000 fő négyzetkilométerenként. Összevetésül: Budapest 525 négyzetkilométeren terül el. A gázai területet körbevevő kerítés hézag nélküli, és megfigyelőtornyokkal sűrűn tarkított. A határ körül az izraeliek védőzónát jelöltek ki a palesztin oldalon, ahova a bejárás valahol a tilos és az életveszélyes közé tehető. Jogvédő szervezetek rendszeresen számolnak be róla, hogy a zónába, a kerítés közelébe tévedt embereket halálos lövések érik az izraeli hadsereg részéről.

A határ Egyiptom felé

Az egyre nagyobb méreteket öltő gyermek-exodus (bővebben itt) körüli viták nem csitulnak az Egyesült Államokban. Dollármilliárdokról, gyerekek tízezreinek sorsáról készül dönteni a kongresszus, komoly belpolitikai viták zajlanak, kiszivárgott egy elmarasztaló titkos ENSZ jelentés, és Ferenc pápa is megszólalt az ügyben.

Nem rövid az út, amit a gyerekek és anyák megtesznek

Az idén a határt átlépő 57 000 gyerek drámája alaposan próbára teszi a rendszer teherbíróképességét, de ezen túlmenően azt a kérdést is felteszi Amerikának, meddig hajlandó vagy éppen meddig tud elmenni a bevándorlás elleni küzdelemben anélkül, hogy aláásná saját emberi jogi elveit. Szembe kell néznie ezekkel a gyerekekkel és kimondani, számíthatsz ránk, megvédünk, vagy azt, nem kérünk belőletek. Amióta a krízis elárasztotta a sajtót, az emberek egyre égetőbbnek érzik, hogy valamilyen megoldást sürgősen találjon a kormány, és ahogy azt egy friss felmérés mutatja, a lakosságnak majdnem fele üdvözölné, ha ezek a gyerekek azonnal kitoloncolásra kerülnének. Alig 27 százalékuk gondolja azt, hogy a gyerekek valós veszély elől menekülnek.

Borzalmas állapotok az átmeneti állomásokon