Hiába az izraeli figyelmeztetés a támadások előtt, a gázaiaknak nincs hova menniük. A területet egy oldalról a tenger határolja, többi oldalát pedig jó ideje kerítések zárják körül, a hivatalos átjárók mindegyike zárva, nincs kiút. A Hamasz elleni támadások során elkerülhetetlen, hogy az egész civil lakosság is szenvedjen.

Gáza területe 360 négyzetkilométer, Egyiptommal 11 kilométeren, Izraellel 51 kilométeren határos. A 2014-es becslések szerint több mint 1.8 millió ember lakja, a népsűrűség több mint 5000 fő négyzetkilométerenként. Összevetésül: Budapest 525 négyzetkilométeren terül el. A gázai területet körbevevő kerítés hézag nélküli, és megfigyelőtornyokkal sűrűn tarkított. A határ körül az izraeliek védőzónát jelöltek ki a palesztin oldalon, ahova a bejárás valahol a tilos és az életveszélyes közé tehető. Jogvédő szervezetek rendszeresen számolnak be róla, hogy a zónába, a kerítés közelébe tévedt embereket halálos lövések érik az izraeli hadsereg részéről.

A határ Egyiptom felé

Segélyekre utalva

Ez a zóna azonban különös fontosságú, ha azt vesszük, a palesztin terület kicsinysége és magas népsűrűsége okán a mezőgazdasági munkálatokra alkalmas területek egyre szűkülnek. Nemrégiben ENSZ segítséggel kezdtek a határ közelében lakó palesztinok élelmiszertermelésbe a pufferzónában, kockáztatva életüket, hogy élelemhez jussanak. A gázai övezetben élők ugyanis mintegy 90 százalékban nemzetközi élelmiszersegélyre vannak utalva. Ennek a termőterületek hiánya mellett más oka is van. A hagyományosan halászatból élők közül is sokan elveszették munkájukat, mivel Izrael az általuk halászható tengeri területeket 6, olykor inkább 3 tengeri mérföldnél húzza meg. A jelentősebb fogások ennél jóval kijjebb eső területeken érhetők el, a halászok arról számolnak be, manapság az egykori halmennyiségnek töredékét képesek csak a partra vinni.

Rafah határátkelő

Csapdában

A határok átjárhatatlansága pedig a harmadik és legsúlyosabb probléma. A Hamasz 2006-os hatalomrajutása óta Izrael teljes zárat rendelt el a gázai övezetre. Az Izrael felé vezető átjáró évek óta zárva tartanak, az egyetlen, ami még üzemel sem enged át palesztinokat. Ezen, az erezi átkelőn külföldi állampolgárok - jellemzően diplomaták, újságírók, nemzetközi szervezetek tagjai kelhetnek csak át, valamint néhány palesztin kereskedő, akiknek arra engedélyük van. Ez utóbbi azonban az átkelést sokszor a gyakorlatban nem biztosítja, ráadásul a hatóságok semmilyen javat nem engednek át, mondván, például az építkezési anyagok tiltásával a Hamasz rakétaépítéseit próbálják megakadályozni. Gáza teljes és totális elszigeteltségben él.

Rafah zárva

Az egyetlen átjáró, ami a gázaiak számára legalább néha nyitva van, az az Egyiptommal összeköttetést biztosító Rafah átkelő. Ennek nyitvatartása azonban az utóbbi időkben egyre hektikusabbá vált, jóval többször volt zárva, mint nyitva, és a jelenlegi konfliktus alatt sem átjárható. Azaz, pillanatnyilag, mikor légi és földi támadások érik Gázát, annak lakossága képtelen elmenekülni a háborús állapotok elől, mindenki, aki ott él, Hamaszostul, családostul, nagypapástul, gyerekestül börtönbe zárva reménykedik, valahogy megússza élve. A humanitárius segélyek átengedési pontja is a Rafah átkelő, de éppen a napokban adott hírt róla a nemzetközi sajtó, hogy egy több tucat buszból álló segélyszállítmányt tartóztattak fel és fordítottak vissza, ami ehhez az átkelőhöz tartott. Egy elhúzódó konfliktus akár súlyos élelmiszer- és gyógyszerhiányhoz is vezethet a gázai övezetben. Sokan az Egyiptom és Izrael közötti, ha barátinak nem is nevezhető, de gazdaságilag mindenképpen gyümölcsöző kapcsolatokkal magyarázzák, hogy az egyiptomi arabok hátat fordítanak a palesztinoknak.

Nem lehet máshogy állatot behozni

Fúrás az életért

A határok alatt átfúrt hírhedt alagutak a fenti helyzet következtében kezdtek el szaporodni. Számukat az egyiptomi határ alatt 1000 és 2000 közé teszik. Igen, valóban igaz, hogy a Hamasz is ezeken keresztül fedezi szükségleteit, de a civil lakosság számára is hosszú évek óta köldökzsinórként szolgálnak, amiken keresztül élelmiszert, gyógyszert, birkát, borjút, vagy éppen ruhát, hűtőszekrényt, televíziót tudnak szerezni maguknak. A gázai boltok többsége csempész árut tart a polcain, hisz más lehetőség nemigen van. Az alagutak célzott támadásai tehát a terrorizmus elleni harc jegyében érthetőek lennének, ha nem ugyanezektől az útvonalaktól függene a civilek léte is. Nem véletlenül mondják el külpolitikai elemzők és emberi jogi szervezetek is sokszor, hogy ami a gázai övezetben a hermetikus lezárással zajlik, az kollektív büntetésnek minősül, amit a Genfi Egyezmény is tilt.

Bárányok is jönnek

Az alagutak építése, fenntartása és üzemeltetése ráadásul sokak számára önmagában is némi megélhetést biztosít. Az életveszélyes, szűkös járatok kivájása, karbantartása és az állatok, élelmiszerek, egyéb javak végighurcolása emberfeletti munka, amit sokan kétségbeesésükben és elkeseredettségükben vállalnak. Az alagutak felett a Hamasz uralkodik, mint minden más felett a területen, az embereknek bérleti díjat, és az áthozott termékek után még egyfajta vámot is kell fizetni. Az egyiptomi partnerek is alaposan kihasználják a helyzetet az árszabásnál, és persze az egész csempészősdi meglehetősen veszélyes. Nem csak azért, mert több száz cementeszsák szűk helyen, fullasztó hőségben való végighurcolása életveszélyes, hanem azért is, mert Izrael és Egyiptom is örömmel csap le ezekre az alagút kijáratokra.

Minden a föld alatt érkezik

A gázai civil lakosság tehát nem csupán Izrael súlyos szankciói miatt szenved, hanem a Hamasz és a Fatah rakétatámadásai által kiváltott izraeli csapások, és általában a Hamasz uralma miatt. Sajnos a hatalomra került szervezet is nagy mértékben nyomorítja saját népét, elég, ha csak annyit mondunk, egy anyát simán 6 évre börtönbe vágnak, ha segít a gyerekének kiszökni ebből a nagyobb, Gázának nevezett börtönből. A Hamasz a drogok és a drogosok ellen is átfogó, könyörtelen háborút indított, amik az alagutakon kontroll nélkül áramlanak a területre. De mégis milyen kilátása, jövőképe lehet egy olyan nemzedéknek, ahol a ma 10 év alatti gyerekek a harmadik háborújúkat kénytelenek átélni, szüleik munkanélküliek, az oktatás, egészségügy csak jóindulattal mondható működőnek. A reménytelen helyzetben egyre több sokszorosan traumatizált, rokonait vesztett fiatal fordul a drogok, és az ellenállóknak nevezett terrorszervezetek felé, hisz a palesztin népnek nem sok kilátása van arra, hogy országa legyen, és abban rendes kormánya alakulhasson. A fent vázolt körülmények pedig arra kárhoztatják őket, hogy egy minden oldalról kerítéssel körbevett, hermetikusan lezárt, városnyi területen éljék le egész életüket.