A hétvégén érkezett a hír, miszerint Nagy Britannia a NATO-csúcson használt kerítést odaajándékozná Calais városának, hogy hatékonyabban tudják feltartóztatni a szigetországba igyekvő bevándorlókat. Ez amellett, hogy egy valós problémára irányítja a figyelmet, valójában többszörösen is téves megoldási kísérlet, de még inkább egy rettenetesen kártékony és téves üzenet. Hogy miért?

A felkínált kerítés

1. Mert nem a Calais-ban táborozók jelentik a legnagyobb problémát Angliának

Az Európai Uniós tagsággal együtt jár a szabad mozgás joga az Unió területén belül, nagyon jól tudják ezt a magyarok is, hiszen bő félmillió honfitársunk él Nagy Britannia területén. A legutóbbi statisztikák szerint Nagy Britanniába a 2014 márciusával záródó egy éves periódus alatt 560 000 ember vándorolt be, az embereknek több mint a fele pedig valamilyen uniós országból érkezett. A brit és európai közbeszédet egyre inkább uraló bevándorlás-ellenes hangulat tehát nem kifejezetten, avagy nem kizárólag a háború sújtotta országokból érkező emberek ellen szól. Sajnálatos módon mégis rajtuk csattan legkeményebben az ostor, a bevándorlók és a menekültek ügye összemosódik, és azok látják kárát, akiknek leginkább segítség kéne. Calais-ban többnyire szírek, afgánok, kurdok, irakiak, eritreiaiak, szudániak próbálnak nekivágni hosszú, és gyötrelmes, gyakran életveszélyes utazásuk utolsó szakaszának. Számuk a szigetországba érkező hagyományos migránsok számához képest elenyésző.

A grafikán bemutatott nem EU országból érkezők hangsúlyozottan nem menedékkérők.

2. Mert Nagy-Britannia sajátos földrajzi fekvése okán nem tolhatja másra a felelősséget

Mivel az országba csak vízi úton lehet eljutni, a kontinenssel ellentétben itt könnyebben kiszűrhetők a szabálytalan migránsok, azaz azok, akik megfelelő papírok nélkül igyekeznek bejutni az országba. A schengeni határpolitika következtében így Európa külső határain átjutva egy bevándorló vagy potenciális menedékkérő további határellenőrzés nélkül képes eljutni Franciaország északi kikötővárosába, ahol a marokkói határhoz hasonlóan összegyűlnek a kerítésen/tengeren átjutni kívánók. Calais polgármesterasszonya éppen ezért javasolta, a határt tegyék át inkább a dél-angliai Doverbe, ahova befutnak a hajók, és intézzék inkább a britek a migránsokkal kapcsolatos teendőket.

Migránsok tiltakoznak Calais-ban

E teendők része többek között az is, hogy le kell folytatni a menedékkérelmi eljárást, ha valaki menekültstátuszért folyamodik. Ez azonban csak látszólag volna az Egyesült Királyság problémája, ugyanis több mint egy évtizede érvényben van a többszöri módosításon átesett dublini rendelet, melynek értelmében egy személy menedékkérelmi eljárást rendszerint annak az országnak kell lefolytatnia, amelyik országon keresztül belépett a tagországok területére. Vannak persze kivételes esetek, mint például a családegyesítés esetén összevont eljárások, de fő szabályként ez a jellemző, amiből következik, hogy éppen Anglia az, ami a menedékkérők nagy részét képes lenne visszaküldeni egy másik országba.

3. Mert a bevándorlók mellett a menekültek számára is vonzó Európa, akik nem eshetnek áldozatul a politikai retorikának

A világ számára természetes módon vonzó minden olyan ország, ahol az emberek jólétben élnek, így az Egyesült Államok, Európa, Ausztrália és Japán még jó ideig mágnesként fogják vonzani azokat, akik jobb életre vágynak. A jobb élet reményében ezekbe az országokba áramló tömegek hatására kialakuló idegenellenesség azonban lassan összemosódik a menekültek ügyével, akik pedig tényleges veszély elől menekülve keresnek biztonságot.

A számok alakulásán lehet vitázni, de az biztos, hogy a bevándorlás kérdése egész Európában kezd erősen átpolitizálódni. A menekültekből koszos bevándorlók lesznek, akiknek a jelenlétét összekötik azokkal a légből kapott, és valósággal ellentétes rémképekkel, mint amilyen az, hogy elveszik a helyiek munkáját. Az évezred kezdete óta ráadásul a biztonság kérdésének is sarkalatos pontja lett az "idegenek" jelenléte. És itt nem kizárólag a terrorista fenyegetettségre kell gondolni, hanem például arra, hogy az iszlám európai térhódításával az itt élők saját kultúrájuk létét érzik fenyegetve. Nemigen sikerült az Uniónak eddig választ adnia a hasonló kérdésekre, a mecsetépítés vagy éppen a fejkendőviselet mindennapi témák nem csak az utcán, de emberi jogokkal foglalkozó bírósági termekben is.

4. Mert minden ország másra igyekszik hárítani a problémát

Ahogy teszi ezt az Egyesült Királyság Franciaországgal, úgy teszi az egész Európai Unió a vele szomszédos államokkal. Gondoljunk Marokkóra, és az ott bejutásra váró ezernyi emberre, vagy éppen a pufferzónaként használt Törökországra, és arra, hogy Bulgária kerítést épített Törökországgal közös határán. Az, hogy pénzügyi támogatásokkal vagy technológia, eszközök biztosításával, politikai, gazdasági nyomással az Unió azt igyekszik elérni, hogy a vele szomszédos országok már azelőtt tartóztassák fel a vándorlókat, hogy elérnék az Unió határait, és esetleg beadhassák menedékjogi kérelmüket, sok szempontból megkérdőjelezhető gyakorlat. A jelenlegi rendszerben tehát például Marokkónak vagy Törökországnak kell elszállásolnia és ellátnia a menekülő embertömegeket, amit Európa kényelmesen hátradőlve szemlél.

Idővel azonban ezek az országok is kerítést emelnek, Törökország például szíriai határán kezdett építkezésbe, Marokkó pedig Algériával közös határán, így adva tovább a problémát, és szorítva vissza a veszély elől menekülőket, hogy végül tényleg csak azokba az országokba legyenek képesek eljutni, ahol már nincs pénz kerítésépítésre. Többek között emiatt marasztalta el az európai közösséget az Amnesty International is.

5. Mert az Európai Unió az emberi jogok álarca mögé bújva valójában lábbal tiporja azokat

Mivel az EU tagországai számtalan olyan egyezményt ratifikáltak kötelező erővel, amik az emberi jogok védelmét hivatottak biztosítani az országokon belül és nemzetközi szinten is, továbbá vállalták, hogy menedéket nyújtanak azoknak, akik rászorulnak, hazát adnak azoknak, akik hontalanok, joggal várhatnánk el a jelenleginél több és pozitívabb cselekvést is a közösségtől. Kerítések építésével, fokozott határellenőrzésekkel, illegális bevándorlókkal való ijesztgetéssel csupán az ellenségkép kiépítéséhez járulunk hozzá, és nem az európai hagyományokhoz igazodó humánus eljárást gyakoroljuk. Mindent megtenni annak érdekében, hogy ne tudjanak eljutni az Unió területére olyanok, akik az általunk fontosnak tartott jogok alapján védelemben kéne, hogy részesüljenek, a saját elveinkkel való szembemenésnek tűnik. Hagyni, hogy vízbe fúljanak, hogy kerítésekről lezuhanva haljanak, hogy embercsempészekre bízzák sorsukat, nem lehet egy európai politika része. Különösen visszatetsző ez azért, mert hangosan kérjük számon más országok esetében azon jogok betartását, amikkel kapcsolatban saját házunk táján is lenne mit intézni.

6. Mert a világpolitikai helyzet alakulása tényleges tervek kidolgozását kívánja meg

Évek óta számtalan olyan konfliktus zajlik a világban, ami miatt több millió embernek kell elhagynia hazáját kényszerből, és ez komoly problémát okoz nemzetközi szinten. Két fontos dolgot azonban le kell szögeznünk. Emberek legritkább esetben hagyják el hazájukat minden vagyon és terv nélkül, menekülve, csak akkor teszik ezt meg, ha valóban az életük forog veszélyben.

A másik fontos tény pedig az, hogy a konfliktuszónákból menekülő emberek legnagyobb részét a környező országok szívják fel. A szíriai háború elől menekülők például óriási táborokban élnek Törökországban, Iránban, a Szomáliát elhagyók pedig sokkal inkább kenyai menekülttáborokban landolnak, mint európai államokban. Európa és a fejlett országok a háborús menekültek befogadásának tekintetében szégyenletesen teljesítenek, ahogy erre olykor különféle uniós politikusok is rámutatnak. Az elmúlt évben Európában körülbelül 400 000 menekültkérelmet adtak be. Ez csak a beadott kérelmek száma, nem az elfogadottaké. Vessük össze ezt azzal, hogy Törökországban mintegy egy millió olyan szír él, akik a háború elől menekültek el.

Az Egyesült Királyság azzal, hogy egy közel 3,5 méter magas kerítés felállítását kéri Calais városától, egy olyan trendet igyekszik meghonosítani az Unió területén belül, ami nélkülöz mindenféle emberi jogi szempontot és józan belátást, ami hátat fordít azoknak az emberi drámáknak, amik a világban jelenkeg zajlanak. Az aktuálisan zajló események egyre több menekült mozgását fogják eredményezni, és ennek kezelésére nem kerítések kellenek, hanem egy összehangolt európai menekültpolitika. Nem szabályozás, hanem hangsúlyozottan politika, ami figyelembe veszi a nemzetközi egyezményekben vállaltakat, a kapacitásokat és azt is, hogy meddig lehet elmenni az emberek kiszorítása nevű játékban. És fontos lenne az is, hogy egyetlen uniós tagállam miniszterelnöke se mondhassa azt, nem kérünk a menekültekből.