Bizonyára jóval több afrikai tudja azt, hogy Spanyolország és egyben az Európai Unió határait délről nem a tenger mossa, hanem masszív fémkerítésrendszer zárja le. Két spanyol enklávé ékelődik ugyanis Marokkóba északon, Ceuta és Melilla, és ez a két csöpp határszakasz van kitéve az Afrika egésze felől érkező nyomásnak. Nem csoda hát, hogy az összefeszülés igazi drámai helyzeteket eredményez. Adj király katonát, csak élesben.

Ceutában 8,2 kilométer, Melillában 12 kilométer hosszúságban húzták fel a szögesdrótokat kezdetleges formában még a kilencvenes években, majd az ezredforduló után bővítették tovább. Jelenleg három párhuzamos kerítés fut végig a határ mentén, magasságuk eléri a 6 métert. A határokat ezen kívül infravörös kamerákkal szerelték fel, és komoly spanyol és marokkói határőrizeti és rendészeti jelenléttel erősítették meg. Mindez azonban kevésnek bizonyul arra, hogy a korábbi életükből menekülőket meggyőzzék arról, jobb lenne otthon maradni, így a helyzet egyre csak durvul. 2014 februárjában a marokkói oldalról Spanyolország felől úszva közeledő kameruni állampolgárokra a spanyol határőrség gumilövedék záport zúdított, átlőve marokkói felségterületre is. A vízbe könnygázt pumpáltak, hivatalosan 14, az érintettek szerint legalább 25 ember lelte halálát aznap reggel a vízben.

A spanyolok tagadták a gumilövedékek használatát

Nagyon aggódunk

Kofi Annan, az ENSZ akkori főtitkára már 2005-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a migrációs folyamatok visszaszorítása során a két érintett határszakaszon tapasztalható cselekmények komoly aggodalomra adnak okot. Az állásfoglalását megelőző napon hat marokkóit ért halálos lövés. Szintén ebben az évben, 2005-ben az Amnesty International adott ki átfogó jelentést a Spanyolország déli határain a bevándorlókkal szemben alkalmazott eljárásokról,a dokumentum a bevándorlókkal és menedékkérőkkel szemben elkövetett emberi jogi vagy eljárási jogi hibákat számbavételezi. Az illegális kiutasítás, különösen a kiskorúaké, a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme, a kihallgatások során a tolmács hiánya, a menedék-kérelmi protokoll figyelmen kívül hagyása csak néhány a számos említett és kifogásolt jogsérelem közül. A non-refoulement, azaz a nem visszafordítás elve a menekültvédelem egyik legfontosabb eleme, alappillére, ennek értelmében senkit sem lehet visszaküldeni származási országába, ha ott feltételezhetően üldözésnek vagy embertelen bánásmódnak lenne kitéve, ha életét vagy szabadságát veszélyeztetnék ezáltal. Mind a marokkói, mind a spanyol hatóságok sértik ezt az elvet a kialakult gyakorlat során. Abszurd az a mindennapos helyzet is, mikor a spanyol Guardia Civil tagjai marokkói földön tevékenykednek.

"Hónapokig élünk úgy, mint az ősemberek"

A potenciális határátlépőkre persze a fentieken kívül is számos kihívás vár: szándékuk, hogy rejtve maradjanak, míg meg nem kísérelik a határon való átjutást annak reményében, hogy ott esetleg menekültstátuszért folyamodhatnak, azt eredményezi, hogy az élelemmel és vízzel el nem látott területen éhezésnek, kiszáradásnak és betegségeknek vannak kitéve. Ez a sok esetben hosszas vándorlás során kimerült szervezetek, főleg a gyerekek számára végzetes is lehet. Az embercsempészek jelenléte is masszív a térségben, akik gyakran szexuális szolgáltatás fejében vállalják csak a további utat a menekülttel, vagy adott esetben ezzel tekintik befejezettnek az addig megtett utat. A rablások és erőszakos cselekmények sem ritkák az elkeseredett és kiszolgáltatott közösségben. Az Orvosok Határok Nélkül, a Médecins sans Frontiéres, rendszeresen készít jelentéseket a Marokkó területén ellátott migránsokról. Utoljára 2013 márciusában hívták fel a figyelmet a rossz életkörülmények és leginkább a szexuális erőszak áldozatainak helyzetére. Külön kihangsúlyozták, hogy fizikai állapotuk mellett általános mentális állapotuk is különleges kezelést és odafigyelést igényelne mind a marokkói, mind a spanyol hatóságok részéről.

A "szerencsés átjutók" közös imája az átmeneti szállón Ceutában

Ostromállapot

Amit kapnak, azonban egészen más. Az átjutásra várakozó fizikailag, lelkileg és pszichésen is kimerült emberek türelmüket vesztve időnként szó szerint megrohamozzák a kerítésrendszert, hátha valakinek sikerül átjutni. Az utóbbi időkben különösképpen megszaporodtak ezek az átjutási kísérletek, az eddigieknél jóval gyakrabban indulnak neki száz vagy ezerszámra a kerítés megmászásának, ami a menekülők világszerte egyre nagyobb számának köszönhető. Az pedig, hogy mi történik, amikor ezer fizikailag és lelkileg meggyötört, akár több ezer kilométert megtett és több hónapot az utcán töltő embert próbál feltartóztatni a marokkói és a spanyol határőrség kiegészülve a rendőrökkel, szinte elképzelhetetlen. A bevándorlás feltartóztatására törekvő uniós politika szégyene mindez.

Határőrök könnygázzal fújják arcon a kerítést megmászókat

Egyre több civil szervezet dokumentálja azokat a brutális eseményeket, amik a kerítések körül történnek, és egyre több érintett mondja el személyes drámáját, ám ezek a hangok az európai sajtóba nemigen jutnak el. A kövekkel, gumibotokkal, fémrudakkal történő verés mindennaposnak mondható. A kerítés tetején tartózkodók ellen gumilövedékeket és könnygázt bevető, teljes fizikai erőt mozgósító szervek nemhogy súlyos sérüléseket, de több esetben halált is okoznak. Érintettek tömegei számolnak be brutális bántalmazásokról, verésekről,  s az Amnesty jelentéséből ismert az a gyakorlat is, hogy a marokkói hatóságok vagy még a saját oldalukon elfogott afrikaiakat vagy a spanyolok által az országba visszatoloncoltakat egyszerűen felpakolják, majd az algír határ közelében a sivatagban élelem és víz nélkül magukra hagyják. Európa déli határain igazi ostromállapot áll fenn, annak minden szörnyűségével együtt.

A határon esetlegesen átjutók további sorsa is enyhén szólva bizonytalan. A menedékkérelmi eljárások hiányosságai és egyáltalán az illegálisan érkező bevándorlók helyzetének kezelése nem feltétlenül üti meg azt a sztenderdet, amit az EU jogszabályi szinten elrendel. Egyes kritikusok szerint az e fölötti folyamatos félrenézés nem véletlen, ez is egyfajta üzenet az átjutni szándékozóknak. Melilla vagy Ceuta spanyol lakosai jól ismerik a látványt, amit az utcán alvó, koldussorban tengődő afrikaiak látványa jelent.

Süllyedünk

Az egyre inkább megerősített kerítés és az átjutási nehézségek miatt mind többen próbálkoznak tengeri úton. Ez pedig a menekülések legkockázatosabbika, az embercsempészek jóval a hajók teherbíróképességén túl pakolják meg ladikjaikat élő rakományukkal, így Olaszország, Ausztrália parti őrségei előtt jól ismertek a már eleve holtan érkező vagy a sziklákon szétzúzódó emberek képei. A marokkói spanyol határok eddig jellemzően nem a tenger felől voltak leterhelve, de a legújabb híradások szerint egyre többen vágnak neki a hullámoknak, a távolság okán többnyire úszva. A spanyolok pedig igyekezvén megfelelni az uniós igényeknek, mindent megtesznek, hogy ne érhessenek partot, akár gumilövedékeket is bevetnek a hajón érkezőkkel szemben. Az EU komoly aggodalmát fejezte ki az elmúlt időkben történtek miatt. Az Amnesty International ma megjelent átfogó jelentése pedig az EU migrációs politikája okán fejezte ki komoly aggodalmát.